„A banda, amit mind szeretünk utálni” – ha csak ennyit is mond valaki, már nagy valószínűséggel mindenki tudja, hogy a kanadai csapat, a Nickelback a téma. Tény, hogy a Chad Kroeger vezette zenekar inkább nevezhető popzenének, mintsem rocknak, viszont a 2017-es lemezüket hallgatva azt kell, hogy mondjam: bizony bekeményítettek Kroegerék.
Mindig a rajongók kedvében
A Nickelback legújabb, a sorban már a kilencedik lemeze Feed The Machine címmel jelent meg 2017 júniusában a BMG gondozásában. Az elmúlt években kiadott anyagaikhoz képest szokatlan irányba ment el a banda; ez már bőven belefér a rock, de talán még a metál kategóriájába is. Ez azért érdekes, mert Kroeger szerint mindig igyekeznek olyan dalokat írni, amelyekkel a rajongóik kedvére tesznek. Ezek szerint a rajongók a keményebb stílust szeretik és nem is lett volna szükségünk a Rockstarra?
„Nincs rajtunk nyomás a kiadó, a menedzsment vagy bármi hasonló miatt. Magasra tettük a lécet magunknak és a rajongóinknak is, mert számunkra mindig ők az elsők, amikor új dalokat írunk, és szeretjük azt adni a rajongóinknak, amit akarnak. Nehéz, mert kiválasztani egy Nickelback rajongót nem könnyű, mert rengetegen vannak a világ minden tájáról és mindannyian valami mást szeretnek. Szóval mindannyiukat boldoggá tenni egy kihívás” – mondta a Pulse Of Radio-nak egy interjúban Chad.
Úgy tűnik tehát, hogy ideje volt keményebb vizekre eveznie a csapatnak és nem csak nekünk jött be az új anyag: a JUNO Awardson azonnal jelölték az albumot az év rockalbuma kategóriában.
Súlyos témák kaptak helyet a lemezen
Kroeger a Music Choice-nak azt mondta a Feed The Machine-ról:
„Ez az album határozottan keményebb, mint egy csomó előző felvételünk. Visszatértünk a ropogósabb gyökereinkhez, és nagyon örülünk neki. Úgy értem, mindig különböző irányokba nyúlunk és kipróbálunk más dolgokat, de határozottan egy agresszív hangzásunk van ezen a lemezen.”
A lemez legsúlyosabb dala kétségkívül a The Betrayal (Act III) című nóta, amelynek már a címéből is nyilvánvaló, hogy az árulásról szól.
„Valószínűleg az egyik legsúlyosabb és legkeményebb dal, amit valaha közzétettünk… Elég kemény; a kórusban rengeteg a scream. Azt hiszem, az életünkben mindannyian belekóstoltunk az árulásba és ez nem az az íz, amit bármelyikünk is szeretne lenyelni” – mondta az énekes.
Bár a dal akusztikus gitárral nyit, ez csak a felvezető; pár taktussal később bekeményítenek Koregerék, a refrén pedig egyenesen az arcunkba üvölt. A hozzá készült klip egy szimpla imázsvideó, mégis tökéletesen illeszkedik a dal hangulatához, amit főleg a fekete-fehér felvétel és a Kroegert és a banda többi tagját elválasztó fehér függöny és az azon megjelenő árnyékok segítenek elő. Nézz bele:
A lemezen egyébként nem csak a keménykedés megy: a szerelmes daltól kezdve (Song on Fire) a bólogatós, autóvezetős témákon át (Must Be Nice) egészen a poposabb, slágeresebb számokig (Home) helyet kapott minden, aminek egy rocklemezen rajta kell lennie, szóval nem lehet azzal vádolni a bandát, hogy unalmas anyagot raktak elénk. Mindenesetre üdítő változatosságot hozott a Nickelback zenei palettájába a Feed The Machine, amire már nagyon szüksége volt a rajongóknak.
Az új anyaggal hozzánk legközelebb Ausztriába érkezik a csapat, ahol egy igen különleges helyszínen, a Klam várkastélyban lépnek majd fel 2018. június 21-én. Erről kár lenne lemaradni, ezért természetesen az első dolgunk volt utat szervezni a koncertre. Csatlakozni ér!
Olvass még többet a Nickelbackről!
Forrás: loudwire.com, loudwire.com/nickelback, blabbermouth.net, blabbermouth.net/news