Már több mint 40 éve, hogy elindult a brit The Cure, akik rövid útkeresés után a ’80-as években rátaláltak saját hangjukra, és igazi sztárokká nőtték ki magukat. Bár a srácok a 2008-as 4:13 Dream lemez óta csak koncerteznek, igaz, azt is elég visszafogott tempóban (pedig korábban több nagyobb dobást is előrevetítettek Robert Smithék), közben mégis rengeteg minden történt a zenekarral.
Szintipop és bánatrock
A ’80-as évek közepén olyan slágerek vezették a figyelem középpontjába a falfehérre festett brit srácokat, mint a Just Like Heaven, a Friday I’m In Love vagy épp a Boys Don’t Cry, pedig korábban nem feltétlenül szintipop és kommersz elemekkel dúsított zenében úszkált a Robert Smith fémjelezte banda.
A csapat 1979-es bemutatkozása elsősorban punkos és new wave-es húrokat pendített meg, majd a ’80-as évek elején egészen mélyre merültek a lélek sötét útvesztőiben, és olyan gótikus hatásokkal felvértezett dalok kísérték útjukat, mint a Faith, A Strange Day vagy a Pornography – csak, hogy párat említsünk a mélabús opuszokból.
https://www.youtube.com/watch?v=ZHCQ1rs6osc
Az évek teltek múltak, és az egyre nagyobb sikerek mentén sok remek albumot tettek le az asztalra a srácok, ráadásul a búskomor hangulathoz is visszataláltak a Disintegration lemezzel. Azonban ezután hatalmas sikereiket már nem tudták megismételni, bár sokan örülnének olyan fogadtatásnak, amit az ez után megjelent albumaik kaptak.
Eddigi legutóbbi anyaguk 2008-ban jelent meg 4:13 Dream címmel, és hazájukban el is buktak vele, ugyanis a 33. helynél magasabbra nem tudták feltornászni magukat vele a srácok a listákon.
Kudarcba fulladt ötletek és múltidézés
2008 után egyre visszafogottabb aktivitás jellemezte a bandát: új lemezről szó sem esett (bár egy koncertanyag napvilágot látott Bestival Live 2011 címmel), és a fellépések száma is megritkult, komoly turnéra pedig egyáltalán nem indult el a zenekar.
2011-ben Roger O’Donnell billentyűs visszatért a csapatba, melynek örömére a csekély mennyiségű élő fellépésen első három albumukat is műsorra tűzték a srácok.
2014-ben elvileg úgy döntött Robert Smith, hogy új albumot adnak ki 4:14 Scream címmel, azonban valami miatt ez elmaradt, pedig rengeteg dal van a zenekar fiókjában. A kócos hajú főnök szerint 33 dalt írtak meg a 4:13 Dream lemezre, azonban időközben kifogyott az erőből Smith, és engedett a külső nyomásnak, ami miatt egy lecsupaszított, 13 dalos anyag jelent meg.
A 4:14 Scream mellett egy 4:26 Dream című 26 dalos, két CD-s kiadvány is napvilágot látott volna, melyen igazán érdekesnek tűnő, vontatott, csak szöveggel kísért dalok is helyet kaptak, azonban csak a tervek szerint.
Mindezek kútba hullásának után 8 év elteltével ismét turnéra indult a zenekar 2016-ban, ráadásul Budapesten is felléptek, és vaskos, háromórás koncertet adtak a rajongóknak, mely elsősorban 1992 előtti korszakukra fókuszált.
Hogy merre vezet tovább a veterán brit rockbanda útja, azt nem tudjuk, de remélhetőleg nem hagyja veszni Robert az asztalán heverő ötleteit, dalait. Ugyanakkor, ha valami teljesen újjal rukkolnának elő (amit azért megtettek, hiszen a 2016-os turné New Orleans-i első állomásán két új dalt vezettek elő), nyilván azt is nagy üdvrivalgással fogadnák a rajongók.
*