Nem újdonság a Radiohead történetében, hogy pihenőre vonulnak a tagok, azonban kissé furán vette ki magát, hogy 2013-ban egy időre ismét elköszöntek a rajongóiktól. Nagy ijedtség azonban nem volt, ráadásul láthatóan és hallhatóan megérte a 2011-es The King Of Limbs folytatására 5 évet várni, ami rekordsebességgel farolt be a zenekar legjobb alkotásai közé.
5 év böjtölés után jött az új album
2016. május 8-án jelent meg a Radiohead kilencedik albuma, az A Moon Shaped Pool, aminek több szempontból is különleges.
Elsőként azt érdemes megjegyezni, hogy a lassan már veteránnak nevezhet csapat (már 31 éve koptatják a világot jelentő deszkákat a srácok) egyáltalán nem vezette fel a megjelenést, hanem a semmiből szabadították a rajongókra új dalukat, a Burn The Witch-t. A Chris Hopewell rendezte kisfilm a ’60-as évek gyermekfilmjeire hajaz. Miközben a zene meditatív és nyugodt hangvételt sugároz, a klip viszont elég morbidra sikerült.
Mindezt 3 nappal máris egy új dal, a Daydreaming követte, május 8-án pedig már senki sem akadályozhatta meg a lemez megjelenését. Valószínűleg senki sem tett volna így, mivel ötéves koplalás után már tűkön ülve várták a rajongók az új anyagot, amit bő 3 év pihenő is megelőzött.
Még a mesterszalagot is odaadták a rajongóknak
Az elektronikával vastagon felvértezett albumot remek fogadtatás övezte minden irányból, így a csapat egyik legsikeresebb kiadványa lett rövid időn belül. Méltó helye van az életmű kiemelt polcain. És, hogy ez tényleg így is legyen, biztosra mentek a britek és a zenén kívül a csomagolásra is figyeltek.
Többféle változatban dobták piacra az A Moon Shaped Poolt, például egy special edition verzióban, ami az eredeti mesterszalag egy rövid, alig egy másodperces darabját is tartalmazta. Mivel nem akarták csak úgy megsemmisíteni (persze nem ez volt az egyetlen szalag a stúdióból), így feldarabolták, és a legelkötelezettebb rajongók polcain csücsülő kiadványban most is ott van a Radiohead-történelem egy kis szelete.
A csapat ugyan az utóbbi időben igencsak kivonta magát a különböző promóciós folyamatokból, így a rengeteg interjúból is, azért Jonny Greenwood gitáros eleresztett pár gondolatot az új szerzeményekkel kapcsolatban:
„Úgy tekintünk magunkra, mint ezeknek a daloknak az átdolgozását készítő zenészekre. Thom megír egy fél dalt, majd mi továbbfejlesztjük azzal a nyomással a hátunk mögött, hogyan tegyük kerekké úgy, hogy közben ne rontsuk el. Részben az a probléma, hogy Thom a zongoránál olyan dalokat ír, mint például a Pyramid Song, majd amikor elkezdjük felvenni, azon tanakodunk, hogyan ne tegyük rosszabbá annál, ahogy ő játssza, ugyanis általában már önmagában nagyszerűek ezek a dalok.
Keveset koncerteznek, de reménykedni azért még lehet
Az új lemezhez kapcsolódó turnét egyáltalán nem lehet intenzívnek mondani, manapság nem is zavart le igazán masszív körutakat a brit csapat. 2016 májusa után csak néhány kiemelt koncertet adtak havi 5-6 leosztásban, ami egy ekkora csapattól elenyésző mennyiségű élő buli.
2016-ra ráadásul be is fejezték a fellépéseket, mivel már gőzerővel készülnek 2017 nyarára, amikor a legnagyobb európai városokba és fesztiválokra is benéznek, például a nívós Glastonburyre, amire kevesebb mint egy óra alatt elkelt az összes jegy.
Sajnos hozzánk legközelebb csak Lengyelországba jönnek, azonban annak is északi részére, így semmiképpen sem mondható közelinek a koncert. Ennek ellenére azért reménykedni lehet, mert hosszú lesz a 2017-es év is, ki tudja, mit hoz a jövő!?
*