A thrash metal sosem tűnik el a süllyesztőben, hiszen egyik alaptémája, a folytonos lázadás mindig is jelen lesz az emberekben – legfőképp a fiatalokban –, így talán nem túlzó kijelenteni, hogy örökké vevő lesz rá a keményebb zenékért rajongó közönség. Persze nemcsak tematikáját, hanem szélsebes aprítását is sokan kedvelik, és akkor még meg sem említettük az olyan kiváló bandákat, mint a Metallica, a Slayer, a Megadeth, és az Anthrax (The Big 4), akik csúcsra járatták a műfajt.
Az öbölben talált otthonra a műfaj
Rajongó milliók ide vagy oda, a kezdetekben teljes közöny és utálat fogadta a thrash metal bandákat a ’80-as évek közepén, amikor is a glam hódított világszerte. Egy thrash banda szinte labdába sem rúghatott mondjuk a Mötley Crüe vagy a Poison mellett. A szélsőséges témákat (gyilkolás, háború, gyűlölet) felvonultató dalokat így nem is Los Angelesben kapták fel, hanem a szomszédos San Franciscóban (innen ered a Bay Area Thrash kifejezés, a San Francisco-öböl miatt), így ez a város lett a műfaj központja, sorra jelentek meg a jobbnál jobb bandák, a Metallica vezetésével.
Reszelős gitárok, addig ritkán hallott szélsebes dupla lábdob és agresszív ének jellemezte zeneileg a dalokat, a koncertek is sokkal könyörtelenebbek voltak, a pogózás is ekkor kezdett elterjedni a bulikon. Zeneileg némi punkos attitűd is felfedezhető a thrash szerzeményekben, azonban sokkal technikásabbak voltak a muzsikusok a punkbandák tagjainál, hiszen inkább olyan európai zenekarok hangzását próbálták meg saját stílusban előadni, mint mondjuk az Iron Maiden, a Motörhead vagy a Judas Priest.
Az utálatból a világhírnév felé
A stílus futótűzként terjedt, így egyre több és több rajongója lett a thrash-nek, amit a Metallicán kívül olyan kiváló bandák vezettek a csúcsra, mint a Slayer, a Megadeth és az Anthrax, vagyis a The Big 4. Az első komoly lemezszerződések után pedig tovább tündökölt és virágzott a színtér, valamint kiváló és nagy hatású lemezek születtek sorra, például a Master Of Puppets a Metallicától, a Peace Sells… but Who’s Buying? a Megadeth-től vagy a minden idők legjobb thrash metal albumának kikiáltott Reign In Blood a Slayertől.
Persze nemcsak a nagy négyes tagjai fickándoztak, hanem mellettük olyan kiváló és ma is aktívan zenélő bandák törték az utat a műfajnak, mint az Exodus, a Death Angel, a Testament vagy az Overkill. A Metallica azonban csavart egyet a dolgon 1991-ben, és elkészítette a méltán híres fekete albumot, amivel sokkal nagyobb közönséget értek el, még a zenecsatornák műsorába is befértek.
Persze volt, aki megpróbálta őket követni (leginkább sikertelenül), de legtöbben hűek maradtak a jól kitaposott ösvényhez, és így sem csorbult hírnevük, vegyük például a Slayert, akik rengeteg embert mozgatnak meg manapság is. Vegyük csak a pár napja lezajlott VOLT Fesztivált Sopronban, de természetesen ezt a rajongói létszámot kb. a világ minden szegletében lazán tudják hozni.
Szerencsére azonban van utánpótlás is, hiszen a nagy veteránokon kívül rengeteg fiatal és tehetséges banda jelentkezik be a fáklyavivő pozícióért. Csak hogy néhány példát említsünk a teljesség igénye nélkül: Lost Society, Suicidal Angels, Angelus Apatrida, Battlecross, Savage Messiah, Harlott, Havok, Vektor, Hatchet.