Az évek során a metalszíntér egyik legmeghatározóbb zenekarává nőtte ki magát a finn Amorphis. A népzenei elemekkel, súlyos riffekkel, valamint emlékezetes dallamokkal dúsított dalok nagyon jól működnek, mindezt pedig legújabb albumukon, a Queen Of Time-on is bebizonyították.
„Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessünk két év pihenőt a Bahamákon”
A ’90-es évek elején kezdődött a Helsinkiből származó banda története, akik lassan harminc éve tartó pályafutásuk alatt hatalmas utat jártak be. Nem kell megijedni, nem fogunk történelem órát tartani az Amorphis munkásságáról, mindösszesen csak arra szeretnénk rámutatni, hogy a banda – mely olyan súlyos doom / death opuszokat rakott le az asztalra, mint a Black Winter Day – manapság már progresszív irány felé is erősen kacsintgat.
Hatalmas előrelépést egyértelműen a Pasi Koskinen énekessel lerakott négy kiváló lemezzel, az Elegyvel, a Tuonelával, az Am Universummal és a 2003-as Far From The Sunnal értek el, majd pedig jött az Eclipse 2006-ban, ahol bemutatkozott a ma is regnáló frontember, Tomi Joutsen. A csapat azóta szorgosan készíti jobbnál jobb dalait és lemezeit, melynek köszönhetően az európai metalszíntér megkerülhetetlen tényezőivé váltak. Kis túlzással élve, nincs metalfeszt manapság Amorphis nélkül.
A banda ugyanakkor Tomi csatlakozásával nagyon jól vegyíti a súlyosabb témákat a népzenei elemekkel, sőt olykor már-már a progresszív metal / rock irányába is kikacsintanak. Naptáruk pedig egyre zsúfoltabb, nem állnak le.
„Már hozzászoktunk ehhez a dologhoz, amit azért is csinálunk, hogy megéljünk. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessünk két év pihenőt a Bahamákon. Nekünk is dolgoznunk kell, és akarunk is, hiszen nem szeretnénk ötéves szüneteket tartani többé, mivel nem vagyunk már olyan fiatalok. Szeretjük, amit csinálunk, szóval számunkra természetes, hogy mindig dolgozunk valamin.”
„A Queen Of Time egy hatalmas meglepetés mindannyiunk számára”
A csapat az utóbbi időben pedig egyértelműen pályájának és népszerűségének csúcsán jár, hiszen 2015-ös Under The Red Cloud című lemezük remekül sikerült, amit sokak szerint legújabb lemezükkel, a 2017 májusában kiadott Queen Of Time-mal meg is fejeltek.
Pedig nem jó szájízzel fordultak az albumra, mivel 17 év után távozott a bandából Niclas Etelävuori basszer, aki ugyan jóban van egykori társaival, de a csapat menedzserére nagyon berágott.
„Annak idején én szereztem ennek a fazonnak az állást, és az utóbbi időben csak hazugságokat és baromságokat hallottam tőle, szóval elegem lett, mennem kell, mert így nem tudok tovább élni és dolgozni. Teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a banda menedzsere csak a saját érdekeiért dolgozik, nem pedig a zenekarért, ennek pedig nem így kellene lennie.”
A csapat máshogy látja a dolgokat, úgyhogy nem lassítnak, sőt a 2000-ben kilépett Olli-Pekka Laine csatlakozásával hozták össze legújabb anyagukat, mely saját magukat is meglepte.
„Úgy hiszem, hogy a Queen Of Time egy hatalmas meglepetés mindannyiunk számára. A próbák és a pre-produkció alatt nem is tudtuk, hogy Jensnek milyen átfogó kép van a fejében az albumról. Ez a lemez természetes folytatása az Under The Red Cloudnak, csak szteroidokon. A dalok agresszívabbak, de több a dinamika, a dallam és a nagyzenekari elemek is. Az eredmény egy olyan Amorphis, amit még sosem hallottál korábban!”
A Jens Bogren producerrel készített album tehát már a boltokban, úgyhogy érdemes tesztelni, ha pedig jönnek a közelbe Tomi Joutsenék, akkor pedig mindenképpen szólunk!
*
Forrás: blabbermouth.net, blabbermouth.net, blabbermouth.net