Egyre több jobbnál jobb rockbanda tűnik fel a messzi északon, akik hihetetlen autentikussággal idézik meg a ’80-as évek hard rockját. Ugyanakkor ezek a csapatok nem merülnek ki puszta másolásban, hiszen saját ízt és a mai modern megszólalást is belefecskendezik zenéjükbe. A finn Santa Cruz az egyik olyan mai hard rock csapat, akikre mindenképpen érdemes odafigyelni, úgyhogy ha nem ismerted eddig őket, akkor olvass tovább!
Fiatalon csöppentek bele a rock ’n’ rollba
A Santa Cruz valamikor 2007-ben alakult Helsinkiben Arttu Kuosmanen és Joonas Parkoknen vezetésével. A srácok hamar rájöttek, hogy finn nevek helyett sokkal királyabb művészneveken szerepelni, úgyhogy Archie és Johnny közösen csaptak bele a lecsóba. Hosszas keresgélés után 2009-re meg is szilárdult a banda négyfős leosztása, amivel először egy EP-t, majd a Spinefarm Recordsnál 2013-ban kihozták debütlemezüket, a Screaming For Adrenaline-t. Az albumra azonnal felkapták a fejüket a ’80-as évek hard rockjával beoltott rajongók.
„Gyerekként a suliban állandóan a kedvenc bandáim nevét (Def Leppard, Mötley Crüe) rajzolgattam a táblára, egyszer azonban, amikor feltekintettem a térképre, megakadt a szemem a Santa Cruz néven, és teljesen elámultam: ’Haver, ez nagyon epikus!’ Már akkor tudtam, hogy ez baromira illene hozzánk.”
Tehát nem kérdés, honnan merítenek a srácok, azonban nem ragadtak le bálványaik kergetésénél, és második albumuk, a 2015-ben megjelent Santa Cruz már sokkal modernebb éllel rendelkezett.
„Ha jobban belegondolok, elég sok harag összegyűlt bennem az utóbbi időben, úgyhogy amikor írtuk az albumot, mindenképpen ki akartam adni magamból ezt a nagyon-nagy dühöt. Valószínűleg ezért lett egy sokkal keményebb felhangja az új lemeznek.”
A banda 2015-ben az Amaranthe vendégeként nálunk is járt, azonban önálló turnéjukkal eddig még nem jutottak el hozzánk, pedig egyre sikeresebbek, a második lemez új kapukat nyitott meg a finn fiatalok előtt.
„Az új album olyan, mintha Taylor Swift találkozna a Dimmu Borgirral”
És valóban fiatalok, hiszen mindannyian a húszas éveiket tapossák erősen, mégis olyan dalokat írnak, melyek talán néhány idoljuknak nem is sikerült annak idején. Azt pedig ne felejtsük el, hogy Johnny és Archie személyében nemcsak a csapat húzóembereit kell köszöntenünk, hanem két szemtelenül jól pengető gitárost, akik ismerik a hathúros minden csínját-bínját.
A finnek harmadik albuma 2017 novemberében került a boltokba Bad Blood Rising címmel, és bizony erre is tartogattak meglepetéseket a fiúk, ha nem is akkorát, mint amit Johnny állított a Dimmu Borgirra való utalással.
„Összességében úgy tekintünk a Bad Blood Risingra, mint egy visszatérő lemezre, egy új korszak kezdetére. Valószínűleg ezen az albumon találhatóak a legsúlyosabb és leglágyabb Santa Cruz-pillanatok. Nem próbáltunk meg szándékosan valami teljesen különböző dologgal előrukkolni a korábbiakhoz képest, azonban úgy hiszem, hogy az időközben begyűjtött új hatásaink hallhatóak ezeken a dalokon.”
Az új lemezzel ismét nem lőttek mellé, sőt kijelenthető, hogy elkészítették a legjobb albumukat a Santa Cruz fiai. És hogy ez merre vezet? Jó kérdés, de az biztos, hogy a mai zenepiacon nehéz érvényesülni, ennek ellenére a srácok köszönik szépen, jól vannak. Ha pedig minden jól megy, akkor talán ismét eljutnak legalább Bécsbe, hogy bemutassák, miről is szól az igazi, tökös hard rock.
*
Forrás: teamrock.com, hardrock.hu