A dallamos rockzenét kedvelők körében egyre magasabb rangot vív ki magának az Eclipse, mások pedig egyszerűen nem is hallottak még a svéd bandáról. Pedig nagy dőreség elszalasztani olyan kiváló dalokat, amikkel a svéd ifjak (ha lehet még az esetükben ezzel a szóhasználattal élni) bombáznak folyamatosan minket.
Már a kezdés is igen erősre sikeredett
Az Eclipse karrierje 1999-ben kezdődött, amikor Erik Mårtensson énekes, gitáros – és azóta kiváló remek producer – megalkotta a bandát Anders Berlin dobossal. A csapat másik oszlopos tagja, Magnus Henriksson gitáros csatlakozásával pörögtek fel az események, melyet két remek album, a The Truth And A Little More és a Second To None követett. Bár ezek az első szárnypróbálgatások sem voltak sikertelenek, igazán a 2008-as Are You Ready To Rock című albumukkal robbantak be a svéd ifjoncok.
A lemez hemzseg a jobbnál jobb daloktól, elég csak a To Mend A Broken Heart vagy mondjuk a Young Guns című dalokra gondolni. Zenéjükben vadul keveredik a Whitesnake világa a szárnyaló svéd dallamokkal, és az energikus riffekkel – ezek összessége jelenti a színtiszta Eclipse-stílust.
„Egy mindenféle hatást vegyítő zenekarként kezdtük, de úgy gondolom, hogy a harmadik lemezünkön, az Are You Ready To Rockon elkezdtünk többet dolgozni a dalszerzési módszerünkön, így az Eclipse-hangzás elnyerte végső formáját. Szerintem ezt leginkább a To Mend A Broken Heart című dalunkban hallhatod.”
Magnus Henriksson gitáros szerint is a harmadik album volt a mérföldkő, ezután viszont nem lehetett megállítani az úthengert, hiszen olyan albumok jöttek, mint a Bleed & Scream, vagy az igazán nagyágyú Armageddonize. Erre a lemezre visszatért a banda korábbi dobosa, Magnus Ulfstedt, ám a cájg helyett ezúttal basszusgitárt választotta, így adva beton biztos alapot az olyan slágermonstrumoknak, mint az I Don’t Wanna Say I’m Sorry, a Stand On Your Feet vagy a Caught Up In The Rush.
„Akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre és a melóra, amikor nincs ihlet”
A csapat 2016-ban bepróbálkozott az Eurovízios Dalfesztivállal is, azonban a svéd közönség nem nagyon értékelte a hard rockot, így a negyedik elődöntőből nem jutottak tovább hazájukban. Ekkor már új dobossal, a Robban Bäcket váltó Philip Crusnerrel nyomult a gárda, és ezzel a felállással (Mårtensson – Henrikkson – Ulfstedt – Crusner) fordultak új lemezükre, a 2017 tavaszán kiadott Monumentumra.
„Azt hiszem, hoztunk néhány új trükköt az írási és felvételi folyamatba, miközben hűek maradtunk a saját hangzásunkhoz. A végén úgyis minden azon múlik, hogy jók vagy rosszak a dalok, és azt hiszem, ez a legjobb album, amit csináltunk.”
Mondanunk sem kell, az album remekül sikerült, méltó folytatása volt a 2015-ös Armageddonize-nak. A csapat pedig nem áll le, bár jelenleg Erik több bandával is benne van a munka sűrűjében, melyek közül a legnagyobb kétségtelenül a W.E.T., azonban róluk később ejtünk szót. Mindenesetre nincsen kreativitás szűkében a svéd fiatalember.
„Igazából ez nálam úgy működik, hogy akkor is kényszerítem magam a dalszerzésre és a melóra, amikor nincs ihlet. Ha így teszel, akkor nem kell arra várnod, hogy legyen ihleted, hiszen az jön majd magától.”
A banda naptárában jelenleg igen kevés dátum szerepel, és sajnos azok közül számunkra egyik sem túl érdekes. A srácoknak egy szebb világban már stadionokban kellene ezzel a zenével játszania, azonban jelenleg maradnak a klubkoncertek, melyek közül reményeink szerint legalább egyet megleshetünk majd. Te eljönnél velünk?
*
Forrás: melodicrock.com, hardrock.hu