A Parkway Drive nem lustálkodik. A 2015-ös masszív sikereket és elismeréseket bezsebelő Ire album után a banda szinte megállás nélkül turnézott, egyre nagyobb és nagyobb közönség előtt. A szinte sorsfordítónak titulált lemez után pedig mindjárt itt is a következő, a Reverence, ami 2018. május 4-én jelenik meg az Epitah Records gondozásában. Az album a banda hivatalos oldalán már előrendelhető.
Wishing Wells
A Parkway Drive közelgő nagylemezéről eddig két dalt osztott meg. Elsőként a Wishing Wells című, vészjósló vokálokkal és kísértő akusztikus gitárral kezdődő trekket, amely a kezdeti kísértetiesség után gyorsan átcsap egy őrjöngő és fékezhetetlen metál kaszabolásba. A hozzá készült klipet egy felvételből, vágás nélkül készítették, ami egy hatalmas elrugaszkodás a banda megszokott stílusától. A videóban végig Winston McCall frontembert láthatjuk premier plánban, ahogy teljes átéléssel üvölti az arcunkba a szöveget.
A banda tagjai – Winston McCall énekes, Luke Kilpatrick és Jeff Ling gitárosok, Jia O’Connor basszusgitáros és Ben Gondon dobos – szerint a Wishing Wells tulajdonképpen egy meditáció, ami a fájdalomról és a veszteséggel együtt járó zavarodottságról szól.
„A Wishing Wells a gyász, tömörítve egy dalban. Megpróbálja elhelyezni a hibáztatást, mikor az nem létezik, keresi a válaszokat, mikor csak üresség van, és próbál valamiféle okot vagy jelentést találni, ami indokolhatná azt az alapvető veszteséget, amivel mindannyian szembesülünk majd az életben. Így kezdődik ez a fejezet, és így is ér majd véget.”
The Void
Másodikként a The Void című nótát hallgathattuk meg az albumról, amit szintén videóval együtt kaptunk meg. A klipet Allan Hardy rendezte; tökéletesen levezeti a The Void dühöngő energiáját, ami egy zúzós ritmusokra, kegyetlen vokálokra és ragadós ritmusokra épülő dal.
Ez a két dal pont elég volt arra, hogy rájöjjünk: a Parkway Drive folyamatosan képes megújulni és valami hozzá képest addig szokatlannal előrukkolni. Winston az MCTV-nek adott interjújában így jellemezte a Reverence-t:
„Valami új lesz. Egy kicsit minden lesz benne. Azt hiszem, a legjobb szó arra, hogy leírjam, hogy ez egy új íz. Kifinomult. Az hiszem, hogy a múltbéli ötleteink megújultak, még tovább szőttük az új ötleteinket és minden, amit a zenekarral kapcsolatban szerettünk még feszesebb, még agresszívebb lesz, hatásosabb, tartalmasabb lesz az egész. Nem fogunk hátrahagyni mindent, de egy helyben sem maradunk.”
Winston egy a Kerrangnak adott interjúban azt is elmondta, hogy ezen a lemezen kimondottan sokat dolgoztak, bár általában sem sietnek, ha dalszerzésről van szó.
„Kimondottan sokat dolgoztunk az új anyagon. Nem mintha különösebb nehézségeink lettek volna, de sok melót akartunk fektetni a következő lemezbe. A Parkway Drive nem az a csapat, amelyik lazán besétál a stúdióba egy hónapra, aztán már kész is egy új album. Időbe telik, mire megírjuk a dalokat, és pontosan tudjuk is, hogy erre szükség van. A saját tempónk szerint dolgozunk, és jó ez vagy sem, az biztos, hogy beletelik némi időbe, mire összerakunk egy friss anyagot.”
Winston szerint az új anyag jelképezi azt is, hogy ők mint emberek, kik is valójában.
„A Reverence a legőszintébb és legszemélyesebb lemez, amit valaha készítettünk. Fájdalmon, áldozatokon, ítélkezésen keresztül jött létre, azzal a végső céllal, hogy kiterjessze nem csupán azt, hogy mit jelképez zeneileg a Parkway Drive, hanem azt is, hogy kik vagyunk mi mint emberek. Köszönjük, ha meghallgatod.”
Forrás: blabbermouth.net, blabbermouth.net, hammerworld.hu