Igen, igen, tudjuk, hogy a Nirvanán kívül voltak más bandák is a ’90-es évek hajnalán a rockzenében, azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy Kurt Cobainék slágere, a Smells Like Teen Spirit indította el azt a folyamatot, ami végül kitolta a népszerűség középpontjából a glam rockot, és teret adott az alternatív rockzene fejlődéséhez.
A kezdet sosem egyszerű
A srácok egy kis Washington állambeli városból, Aberdeenből indították zenei karrierjüket a ’80-as évek közepén. A grunge zenekarok jellegzetesen ebben az időszakban kezdtek el mozgolódni, és elsősorban az USA északnyugati részén ütötték fel fejüket, sokan a legendás Seattle-ben.
Kurték 1989-ben adták ki első lemezüket Bleach címmel, azonban elhasaltak vele. Nem sikerült listára kerülniük, de ami a legfontosabb: különösebben senki sem kapta fel a fejét az albumra. Így nem maradt más, mint dolgozni a folytatáson, aminek érdekében a fiatal, ám némi hírnevet már leakasztó producer, Butch Vig stúdiójába is eljutottak, hogy összerakjanak pár demót a debütlemez folytatásra.
Vig első benyomásai azonban nem voltak túl pozitívak a srácokkal, különösen Kurttel kapcsolatosan:
„Odajött hozzám, bemutatkozott, majd bedugta a gitárját az erősítőbe és beült a sarokba. Fél óráig nem is szólt hozzám, úgyhogy azt hittem valami gond van, esetleg nem akar ott lenni, vagy nem kedvel.”
1990. április 2-án, reggel a következő dalok nyers változatát mutatta meg Vignek a Nirvana a The Smart Studios falai között: In Bloom, Dive, Lithium, Breed (a későbbi Immodium), Stay Away (eredetileg Pay To Play), Sappy, Polly. Butch pedig eldobta az agyát. A Bleach egydimenziós világa után egyszerűen lenyűgözték a srácok, úgyhogy egy év után megkereste őket azzal az ajánlattal, hogy szeretne producerként közreműködni a lemezükön, amit a Geffennél (mely kiadó később világhírnevet szerzett) adnának ki.
„Szeretném, ha súlyosan szólna”
Mielőtt bevonultak volna a Sound City stúdióba, azt javasolta a srácoknak, hogy egy Los Angeles-i próbateremben játsszák össze a dalokat, hogy a felvételeken már minden simán menjen. Vig itt hallotta először a Smells Like Teen Spiritet, ami után szóhoz sem tudott jutni, annyi energia volt benne. Pedig a megszólalás közel sem volt tökéletes, hiszen az új dobos, Dave Grohl (aki ma a Foo Fighterst járatja csúcsra) cucca nem volt bemikrofonozva, ezzel ellentétben Kurt és Chris túlhajszolták erősítőiket.
A Nevermind felvételei 1991. május 2-án kezdődtek, azonban, mielőtt nekiláttak volna a munkának, Vignek egyetlen egy kérést adott le Cobain: „Szeretném, ha súlyosan szólna.”
A felvételek remekül zajlottak, a srácok délután 3 óra körül érkeztek és este 11-kor távoztak a Sound City falai közül, így a munka rendezetten ment le, két és fél hét múlva pedig már készen is voltak az anyaggal. A producer és a kiadó bízott a srácokban, úgyhogy 46.251 darabot gyártottak le a Nevermindból. Az 1991. szeptember 24-ei megjelenés után két héttel a Billboard 200-as listán a 144. helyet foglalták el, majd pár nap múlva már 109-ek voltak, és amikor bekerült a Smells Like Teen Spirit az MTV lejátszási listájába, akkor hirtelen felugrottak a 65. helyre.
Csúcsra járatták a grunge-ot
A korábban kinyomott példányok hamar elfogytak, egy hónappal a megjelenés után már 500 ezer példányban kelt el az album, a lemezt követő turné végeztével, 1992 elején már túlszárnyalták a kétmilliós eladást is. Mindennek tetejébe 1992. január 11-én felkerültek a Billboard-lista csúcsára, letaszítva onnan Michael Jackson Dangerous című albumát. A nagy sikerre való tekintettel a Geffen újra kiadta a korábban kevés vizet zavaró első Nirvana-lemezt is, a Bleach pedig azóta milliós példányszámban ment el, ami az akkori kiadójuk, a Sub Popnak a legnagyobb sikere.
A Nevermind utat tört az alternatív rockzenének és szinte elsöpörte az addig igen népszerű glam rock/metal műfajt. Ezt a hullámot meglovagolva több zenekar is igyekezett befejezni épp készülőfélben levő albumát, így a grunge zászlóshajói közé olyan albumok tartoznak a Nevermindon kívül, mint a Pearl Jam Ten, a Soundgarden Superunknown, az Alice in Chains Dirt és a Stone Temple Pilots Core című korongja.
*