Kedvenc zenekarom, a U2 idén újra turnézik, ráadásul a számukra legnagyobb sikert hozó The Joshua Tree 30 éves évfordulója alkalmából! Ehhez kapcsolódóan megírtam életem első U2 koncertjének történetét 2009-ből!
The Wanderer – 2009 augusztus 3., Debrecen-Poprád – 3 nap a koncertig
Álltunk Adrián cimborámmal a debreceni Nagyállomáson. Még volt fél óra a miskolci vonatig, tombolt a forróság, ittunk hát egy kisfröccsöt a restiben. Tervezgettünk közben, hiszen nem pont a legegyszerűbb útvonalon indultunk el a lengyelországi Katowicébe.
Aztán egy gyors miskolci átszállással már a szlovák határon találtuk magunkat, ahonnan stoppal jutottunk el Kassáig. A bácsika, aki fölvett, lelkünkre kötötte, hogy hívjuk, bármi bajunk lenne. Ennyire elesettnek tűntünk vajon?!
Estére Poprádig jutottunk, ahol próbáltunk szállást találni. Mindenre felkészülve vittünk magunkkal sátrat, de gondoltuk az állomás előtti parkban csak nem kéne felverni! Végül egy mámicskuhoz irányítottak minket, aki potom pénzért – és két deci házipálinkáért elszállásolt minket. Ja igen, bár sose szerettem a házit, 2 liter idared almával indultunk útnak, elsősorban kapcsolatépítési céllal.
Este a sarki kocsma zenegépében felfedeztük, hogy a teljes No Line On The Horizon lemez megvan, és mivel a 360 fokos turnén pont ezzel koncertezett a U2, kötelességünknek éreztük, hogy az összes számot bekérjük. Bár a gép még inkább csak koronát fogadott akkor el, a helyiekkel sikerült megbuherálni, és egy nagy marék apróval U2 estét varázsoltunk a Tátra lábához.
Until The End Of The World – 2009 augusztus 4., Poprád-Krakkó – 2 nap a koncertig
Úton Krakkóba, háttérben a Tátra
A következő nap a vonatozás és a stoppolás jegyében telt, utóbbi a frissen bevezetett autostoppot tiltó szabályok miatt egészen körülményesen ment.
Kora estére végül megérkeztünk Krakkóba, már csak kerítenünk kellett egy olcsó diákszállót. A belvárosban ilyenből akad pár, így miután becsekkoltunk és ledobtuk a cuccunkat, magunkhoz vettük idared alma barátunkat, és nekiindultunk felfedezni a krakkói éjszakát.
Az estének két tanulsága volt: egyrészt kiderült, hogy a lengyelek nem igazán bírják a pálinkát (láttad volna milyen fejeket vágtak!), másrészt sikerült tökéletes akcentussal mondanunk a lengyel-magyar két jóbarát mondókát lengyelül. Sajnos ez a tudásunk másnap reggelre rögtön meg is kopott.
Stay (Faraway, So Close!) – 2009 augusztus 5. Krakkó – 1 nap a koncertig
Délben vert ki minket a hőség a hostelből, szereztünk hát két bérbringát, hogy kerekezzünk egyet a városban. Kitaláltuk közben a másnapi tervet is: az első vonattal megindulunk Katowicébe, hogy mindenkit megelőzve az első sorokban bulizhassunk. Ez majdnem össze is jött, de erről később. Az estét pihenősebbre vettük, hiszen másnap nagy nap: életünk első U2 koncertjére megyünk!!!
The First Time – 2009. augusztus 6. Katowice – a koncert napja!
Töksötétben, csipásan kavarogtunk ki az állomásra. Csókolom, Katowicéig tessék adni két jegyet, prosze! A vonaton összehaverkodtunk két olasszal, na vajon hova mentek? Így az állomásról a chorzówi stadionig négyfelé dobtuk a taxit. Kis pénz is pénz, főként csóró diákoknak.
Legnagyobb megdöbbenésünkre reggel 9-kor már több százan álltak sorba, a nem hivatalos, filccel az alkalunkra felírt sorszámokból az 542-est kapom, hurrá. A baj az volt, hogy ilyen kapuból négy volt, és összesen 2000 embert engednek be a színpad előtti részbe. Ebből futás lesz! Csak előtte üljük végig ezt a rengeteg időt!
Beengedés előtti heringparti
Jól elszórakoztunk a többi U2-ssal, kora délután pedig elkezdték odabent a hangpróbát is. Hihetetlen, ahogy két akkord után mindenki énekelte a dalokat, pedig csak a technikus állította be Edge pedáljait.
Végre eljött az 5 óra, beengedés, heringekké váltunk, majd végre átjutottunk a kapun, és futás! Mindenki rohant, mintha az élete múlna rajta, a biztonságiak próbáltak megállítani minket, esélytelenül. És igen, sikerült! Bejutottunk a belső szektorba, a vágyott helyen, közvetlenül The Edge előtt állunk!
Ennyire közel álltunk!
Az előzenekar a Snow Patrol volt, sose hallottunk róluk korábban, de jóféle zenét játszottak hatalmas lelkesedéssel, járt nekik a taps a végén. Szó szerint ledobálták a cuccaikat a színpadról, és már kezdődött is a visszaszámlálás: az intróként szóló Space Oddity David Bowie-tól elhalkult, Larry beült a dobok mögé, és…
És megtörtént az, amire oly’ sok évet vártunk: életünk első U2 koncertje! A buli első négy számát – Breathe, No Line On The Horizon, Get On Your Boots, Magnificent – az új albumról játszották, ezt mondjuk egy külsős nem mondta volna meg, hiszen mindenki énekelte a dalokat.
Közös kép Bonoékkal!
Aztán jöttek az igazán ugrálós slágerek a 2000-es évek sikeralbumáról – Beautiful Day, Elevation – majd a várva-várt New Year’s Day: ezt a dalt a ’80-as évekbeli lengyel Szolidaritás mozgalomról írta Bono, nem véletlen hát, hogy az egész stadion fehér-pirosba öltözve énekelte végig.
Ekkorra kezdtünk nagyjából kifulladni, szerencsére lassabb dalok következnek – I Still Haven’t Found What I’m Looking For, Stuck In A Moment You Can’t Get Out Of, Unknown Caller –, közben pedig The Edge-nek elénekeltük a Happy Birthdayt. Még pezsgőztek is a srácok a színpadon! A The Unforgettable Fire alatt a hatalmas, 360 fokos kijelző mozaikszerűen szétnyílt, és vörösen ragyogta be az egész stadiont, gyönyörű fényeket varázsolva ehhez a szomorú dalhoz.
Újabb pörgős számok következtek – City Of Blinding Lights, Vertigo, I’ll Go Crazy If I Don’t Go Crazy, Sunday Bloody Sunday, Pride (In The Name Of Love) –, majd a Walk Ont követően felcsendült a Where The Streets Have No Name! Megmondom őszintén, én ezt a dalt vártam a legjobban, a könnyem majdnem kicsordult közben!
Baby, light my way!
A One után rövid pihenő következett, majd a ráadásban Bono lilán világító kabátban egy mikrofonon hintázva énekelte az Ultra Violet (Light My Way)-t! Az örök With Or Without You és az új album balladája, a Moment Of Surrender zárta ezt a fantasztikus koncertet, melynek végén csak álltunk ott a színpad előtt, nem mozdultunk, hiszen egyikünk sem hitte el a történteket.
Persze még vissza kellett jutnunk Krakkóba, de úgy igazából erre már nem is emlékszem, hogy történt pontosan, nem is lényeg.
Vertigo – 2009. augusztus 7. Krakkó – koncert utáni nap
Dél körül ébredtünk, kábultan, szédülten, az előző este hatása alatt. Az első dolgom volt, hogy a hostel számítógépén megnézzem, hol lép fel legközelebb a U2. Augusztus 9. és 10. Zágráb. Bingó!
8-án éjjel értünk Budapestre, 9-én az első zágrábi vonaton pedig már rajta ültem, ahol találkoztam egy Moszkvából vonatozó csapattal, akik szintén a U2-ra tartottak! Ez az utazás is megér egy külön sztorit, szóval erről máskor…
Lelkes fanoknak hála az egész koncertet meg tudod nézni! Ha jól figyelsz, minket is ki tudsz szúrni a tömegben :)
Todi
Te is szereted a U2-t? Kíváncsi vagy, mikor és hova megyünk U2 koncertre legközelebb? Add meg alább az adataid, és küldjük az infókat!