Red Hot Chili Peppers koncerten jártunk! 2016. június 12-én több, mint 200-an indultunk útnak az osztrák Nova Rock fesztiválra, hogy lássuk kedvenceinket. Egyik utasunk írt egy olyan beszámolót, amit bizony mi is magunkénak érzünk – már ami a tizenéves énünkről szól…
Tudni kell rólam, hogy tinilányként az az igazi poszterragasztgatós, álmodozós, sztárokért nagyon rajongós voltam. Kinőve a Back Street Boys-ból, kb. 14 éves koromban, a rockzenével való ismerkedés közben legkedvencebb (igen, emlékeim szerint ezt a szót használtuk) együttesem a Red Hot Chili Peppers lett.
Anthony fergeteges hangulatot teremtett a Nova Rockon! Kép forrása: http://www.vienna.at
Hosszú órákat tudtam eltölteni a számok szövegének nem túl sikeres fordításával és értelmezésével (most akkor mi van azzal a fehér unikornissal??), vagy épp Anthony Bravóban megjelent új képének arcélelemzésével, miközben ugyanazt az RHCP CD-t hallgattam újra és újra és újra. Aztán teltek az évek, én meg felnőttem. A gyermeki rajongás elmúlt. Bár még mindig szeretem a zenéjüket, már nem mondanám éppen a kedvenc zenekaromnak.
Június 12-én viszont sikerült eljutnom Todibusszal a Red Hot koncertjére, melyen a régi albumok „slágereit” játszották el a srácok. Voltam már pár nagyobb koncerten életemben, és nem ez volt a legjobb, még csak nem is a legmeghatározóbb, DE azzal, hogy ott voltam, sikerült az egyik tinikori – akkor elérhetetlennek hitt – vágyam beteljesíteni. Nincsenek szavaim sem arra a pillanatra, valamikor az első refrén eléneklése után, amikor mindez tudatosult bennem, sem arra a közel 2 órás élményre, amiben részem volt.
Hatalmas bulit kerítettek a srácok!
Átéltem valamit, amire egykor nagyon vágytam: újra rajongó, naiv tini lettem, aki „élete értelmét” látja és hallja élőben! Végig táncoltam és énekeltem a számokat, pont úgy, ahogy régen, csak épp most nem a szobám négy fala közt, hanem többezer emberrel együtt, barátokkal körbevéve, a Nova Rock fesztiválon. Persze tudom, hogy mennyi minden változott meg az évek alatt, hiszen az én céljaim, vágyaim is átértékelődtek az eltelt időben, de ki merem mondani, hogy ez az élmény életem végéig velem marad! Tényleg ilyenek kellenek az életbe, ez ad lelki erőt, ezekért van értelme. Kit érdekel az egy óra alvás után átdolgozott nap, az átszervezett vizsgák, vagy bármi más… Tegnap azon a koncerten egy rég elfeledett álom valóra vált!